Interjú Tischler Petrával, a KVIK volt hallgatójával, aki jelenleg a Fishmarket key account managere, korábban a Costes Downtown Michelin csillagos étterem sous chefjeként dolgozott. A pályaválasztás előtt úgy érezte, hogy semmihez nem ért és mindenhez lenne kedve, ezért úgy gondolta, hogy majd az egyetem alatt biztos megtalálja azt, ami igazán érdekli. Úgy néz ki, hogy neki ez bejött!
Olvasd tovább és tudj meg többet Petra sikertörténetéről!
Könnyen elhelyezkedtél a végzést követően BGE-s diplomával?
Mivel én kicsit más vonalon indultam el a diplomámmal, mint a többség, így később éreztem ennek pozitív hatásait. Diplomaszerzés után a vendéglátásban helyezkedtem el, ahol az egyetemen tanultak miatt teljesen más rálátásom volt az üzlet belső ügyeire, mint egy átlagos szakácsnak. Ez a vezetőség szemében mindenképpen jó pont volt. Jobban gazdálkodtam az alapanyaggal, mert tudom, hogy milyen iszonyatos veszteséget tud termelni, ha a leeső zöldségek felhasználása helyett külön be kell rendelni zöldséget alaplének. Később, miután a napi konyhán történő munkát elhagytam, a jelenlegi munkahelyemen (Fishmarket) nagy előnyt jelent a közgazdász diplomám. Operatív és értékesítési területen dolgozom, mindkettőnél sokat alkalmazok a tanultakból. Arról nem is beszélve, hogy amikor megkaptam az állást, akkor is pozitívum volt, hogy honnan jöttem.
Mesélj egy kicsit magadról. Honnan indultál, hogyan kerültél a BGE-re?
Szekszárdon születtem, oda is jártam gimnáziumba. Ott az angol mellett lehetőségem volt franciául is tanulni. Az, hogy gimnázium után Pestre megyek egyetemre, nekem teljesen egyértelmű volt. Bátyám hat évvel idősebb nálam, ő addigra már fent volt Budapesten, én se nagyon tudtam elképzelni másik városban az életemet.
Azt viszont nagyon sokáig nem tudtam, hogy mit is szeretnék tanulni. Humán beállítottságú voltam, nyelveket is könnyen tanultam, de nem akartam ezekhez szorosan kapcsolódó képzésekre jelentkezni. Mindenképp sokoldalú és érdekes szakot szerettem volna választani. Így találtam rá egy ismerősön keresztül a BGE-re, aki sokat mesélt arról, hogy milyen óráik vannak, milyen sok a gyakorlat és milyen emberiek a tanárok.
Miként kötöttél ki a turizmus, vendéglátás szakon? Választhattál volna annyi más képzés közül, miért pont ez lett végül?
Megmondom őszintén, engem az győzött meg, hogy az ismerősöm, aki ajánlotta a BGE-t, elmesélte, hogy mennyire élvezi az órákat. Hogy ott fűszereket kóstolnak, hogy a csokoládéról tanulnak, teát kóstolnak. Mesélte, hogy van ételkészítés óra, és ha megcsinálod a feladatot, akkor nyilván meg is kóstolod. Elmondta, hogy van italismeret óra – amit nyilván senkinek nem kell bemutatni – na, ott inni lehet. Mindezt munkaidőben, hiszen diákként ez a munkád! Engem ezek annyira elvarázsoltak! Hogy testközelből is meg tudsz valamit tapasztalni és nem csak hallgatod, amit mondanak róla, vagy a könyvekből tanulsz, és csak a lapok fölött görnyedve töltöd az idődet.
Utána is néztem és gyakorlati képzés arányaiban kiemelkedően itt volt a legtöbb. Az is számított, hogy egy nívós intézménybe járhatok! A BGE sok felvételi rangsorban előkelő helyet foglal el, és ez itt ez nem csak reklám, hanem az igazság.
Mikor jött az „isteni szikra”, a felismerés, hogy neked főznöd kell?
Mivel úgy éreztem, hogy semmihez nem értek és mindenhez kedvem van, ezért úgy gondoltam, hogy majd az egyetem alatt biztos megtalálom azt, ami igazán érdekel.
Az ételkészítés órákon jött a felismerés: hiszen nekem ezt kell csinálnom! Holott semmi előképzettségem nem volt a gasztronómia területén, azon kívül, hogy mindig is imádtam enni. De nyilván az ételkészítés egy teljesen más tészta. Aggódtam is, amikor fölköltöztem, hogy miként fogok főzni magamra!
De amikor rátaláltam erre a szenvedélyre az egyetemen, akkor magától értetődővé vált, hogy nekem ez az utam… Onnantól kezdve a női magazinok mentek a kukába, elkezdtem a Magyar Konyhát meg a Gusto-t olvasni. Egyébként a KVIK konyhája hihetetlenül jól felszerelt, úgyhogy már az egyetem alatt egy olyan környezetben tanulhattam, ami előnyhöz juttatott. És nem utolsó sorban akkori tanárom, dr. Sándor Dénes is inspirált, támogatott. Ő volt az ételkészítés tanárom, és azóta is nagyon jó kapcsolatot ápolunk, sok mindenben segítünk egymásnak, ha tudunk.
2010-ben, amikor itt végeztem, akkor nem is volt kérdés, hogy mindenképpen ebben a világban szeretnék elhelyezkedni, viszont nem volt gyakorlati tapasztalatom és még elegendő tudásom sem hozzá. Azt tudtam, hogy tanulni akarok még, úgyhogy nekem nagyon nagy szerencsém volt azzal, hogy egy olyan külföldi szakáccsal találkoztam, aki abszolút méltányolta, hogy szenvedélyes vagyok, értékelte, hogy tanulni akartam.
Tökéletes példa vagy arra, hogy milyen szép ívű pályát be lehet járni úgy, hogy valaki itt kezdett a BGE-n. És szorgalmas volt, és tanult…
…és a mai napig nincsen szakácsvégzettségem!
Mégis szakácsként kezelnek.
Így van. A sikerek rajtad múlnak. Jó dolog a diploma, mert a megszerzéséhez olyan dolgokat tanultam, láttam, tapasztaltam, amik nélkül most nem tartanék ott, ahol. Szóval nem csak azért jó a „papír”, mert meg tudom mutatni, hanem azért, mert a mindennapi életben felhasználható ismeretekhez jutottam általa. Nemrég jutottam el arra a pontra, hogy szeretnék saját vállalkozást indítani. Azok az alapok, amiket a BGE-n megtanultam például közgazdaságtanból, marketingből, könyvelésből, elegendőek ahhoz, hogy mindenre legyen egy kicsi rálátásom, ami ebben a folyamatban felmerülhet.
Ez gondolom, kicsit olyan, mint a séf dolga a konyhában…
Pontosan! Ha nem tudod az alattad lévő emberek munkáját elvégezni, baj van. Egy vállalkozásban, ha az általad megbízott emberek munkájáról nincsen semmi fogalmad, akkor soha nem tudsz senkiben igazán megbízni. Ezért jó a mi szakmánkban is a létra legalsó fokáról elkezdeni. Amikor a Nobuba bekerültem, nem egyből a konyhában kezdtem ám! Viszont tudtam, hogy majd ott szeretnék dolgozni egyszer. Először be lettem rakva a zöldségelőkészítőbe, ahol jó fél évig ismerkedtem a zöldségekkel. Mostam, pucoltam, szeleteltem. A Nobuban a szakácsok leadnak egy listát a zöldségelőkészítőknek, hogy az egyszerűbb, ugyanakkor időigényes feladatokat ne a képzett munkaerők végezzék el.
És mi szerinted a „siker” titka?
Az újoncoknak mindig el szoktam mondani (ezt egyébként egy cukrásztól olvastam): a sikernek nem titka, hanem ára van. És ez tényleg így van, ha valamit jól akarsz csinálni, azért igenis áldoznod kell, hiszen, ha tényleg szereted csinálni, akkor soha nem áldozatként fogsz erre gondolni.
Képzéseinkről és nyílt napjainkról tájékozódj itt! A jövőd itt kezdődik!