Tóth Barnabás neve most sokaknak ismerősen cseng. Rövidfilmje, a Susotázs két szinkrontolmácsról szól, és bekerült a legjobb tíz rövidfilm közé, amelyek esélyesek az Oscar-jelölésre kisjátékfilm kategóriában. Azt viszont kevesen tudják róla, hogy Külkereskedelmi karunkon szerzett diplomát. A vele készült interjúból kiderül, hogy majdnem ő is tolmács lett, és mesél arról is, milyen érzés az Oscar előszobájában állni.

Olvasd tovább!

 

Mesélj egy kicsit magadról! Milyen volt a Külkerre járni?

Én még anno az úgynevezett Külkereskedelmi Főiskolára jártam, 1995 és 1998 között Nemzetközi Kommunikáció szakra, reklám szakirányra. Angolt és franciát tanultam. Kicsit nekem olyan volt, mint egy második gimnázium. Ötévesen kezdtem az általánost, ezért 17 évesen érettségiztem. A Külker akkor még csak 3 éves volt, ezért 20 évesen diplomáztam a Külkeren, minden szempontból éretlen személyiséggel. Kicsit kilógtam, mert kinéztem 15-nek kábé, úgyhogy a csoport- és évfolyamtárs lányoknak amolyan cukiság voltam, de nem komolyan vehető.

Milyen pluszt adott neked a diploma?

Rengeteget. Ablak volt a világra, a nemzetközi politikai és gazdasági összefüggésekre, a mai napig nagy sajtófogyasztó vagyok (nyomtatott is). Megtanított gyorsan gépelni és iratokat rendezni (viccesen hangzik, de eszméletlen fontos a rendezettség). Ebben az időben ismertem meg a reklámkészítés világát is. De ami a legfontosabb: két nyelvet felsőfokon elsajátítottam.

Jól hangzik! A nyelvtanuláshoz milyen támogatást kaptál az egyetemtől?

Nyelvi labor, tolmácsolási gyakorlat, rengeteg lefordított gazdasági cikk, külföldi csereutak, sajtóismeretek. Nyelvi szempontból a Külker, és ezen belül – ahogy akkor hívták – a Nemzetközi Kommunikáció szakirány olyan erős volt, hogy felvettek (volna) utána az EU tolmácsképzőre is, ha nem a filmszakot választom.

Akkor lehet, hogy innen jön új kisfilmed alapszituációja, a szinkrontolmácsolás?

Ahogy írtam, elég jó voltam a nyelvekből, és 1-2 évvel a külker után még tolmácsoltam is, élesben, egy valódi konferencián (igaz, nagyon rossz voltam benne a megfelelő gyakorlat nélkül). De ez az élmény megmaradhatott. A nyelvekkel való játék már korábbi filmjeimben is feltűnik, a Vonaton (2004), az Autogram (2005), a Rózsaszín sajt (2009) vagy a Van egy határ (2017) mind a kulturális vagy nyelvi különbségek témájában operál. Ezek a filmek megtekinthetőek a honlapomon (barnabastoth.com).

 

Milyen érzés az Oscar közelében lenni?

Büszkévé tesz elsősorban. Még mindig hitetlenkedem. Nem számítottam ekkora visszhangra, pár éve még magam sem tudtam, mi az a shortlist. Attól tartok, sokaknak ez úgy jött le, hogy jelöltek Oscarra, pedig az még egy szűrés után jön, január 22-én. Jó, hogy ilyen későn, 40 felett jött ekkora siker, több, mint 20 film után, mert nem fogok elszállni. Kicsit olyan életműdíj is, ahogy egy haverom fogalmazott.

Mit tanácsolsz a most felvételizőknek?

A nyelvek miatt mindenképp megéri továbbtanulni. Ha nyelvtudásod van, kinyílik a világ és sokkal többet is érsz a munkaerőpiacon. A többi tudást meg vagy használod, vagy nem, az másodlagos.

A Budapesti Gazdasági Egyetem képzéseiről további információt ezen az oldalon találhattok!