Egy pszichológus kollégám fogalmazta meg jól, hogy alapvetően nem a stressz okoz gondot az embereknek, hanem a stresszre adott reakcióik. Az életünk tele van stresszre okot adó helyzetekkel, viszont, hogy mit kezdünk ezekkel, mit érzünk stressznek az már tőlünk függ. Amit az egyik ember nagyon stresszes helyzetnek él meg, lehet hogy egy másik embernek meg sem kottyan.
A stressz lehet jó is?
A pszichológiában két féle stresszt különböztetünk meg. Az egyik az eustressz, ami ösztönzőleg hat a teljesítményünkre, a másik pedig a distressz, ami bénítóan hat ránk. Biztos te is találkoztál már olyan vizsgahelyzettel, amikor valakinek az is eszébe jut, amiről nem is tudta, hogy tudja, és brillírozik egy vizsgán. Számos olyan példára is emlékezhetsz, amikor valaki meg sem tud szólalni az idegességtől és még a nevére sem emlékszik. Ez a különbség a két stressz állapot között.
Mi köze ennek a pályaorientációhoz?
Fontos megismernünk, hogy számunkra mik azok a stresszhelyzetek, amik bénítóan hatnak ránk és mik, azok amik ösztönöznek minket. Hiszen ezek a tényezők befolyásolhatják a pályaválasztásunkat is. Olyan szakmát vagy munkát érdemes keresnünk, ami illik a stressztűrő képességünkhöz. Vannak olyan emberek, akik jobban tűrik a bizonytalanságot és lehetőséget látnak benne, őket lehet, hogy untatna egy biztos kiszámítható munkakörnyezet és ez okozna bennük stresszt. Míg, aki jobban kedveli a biztonságos és kiszámítható közeget, az álmatlanul forgolódna éjszakánként, ha egy bizonytalan munkakörnyezetbe kerülne.
Olyan ember nincs, akit nem ér stressz
A stressz az emberi élet velejárója. Még a legnyugisabb helyzetben is tudunk saját magunknak stresszt generálni. A saját gondolatinkkal fel tudjuk magunkat bosszantani, nem kell hozzá semmilyen külső inger. Gondoljunk csak nyuszika és a porszívó esetére. Mire elér a rókáig, úgy felhergeli magát, hogy már nem is kell neki a porszívó.
Szerencsére ez fordítva is igaz, ha át tudjuk fogalmazni a fejünkben a helyzetet és meglátjuk benne a lehetőséget, vagy ha jobban végig gondoljuk, akkor a stresszhelyzet már nem is biztos, hogy olyan fenyegető vagy bosszantó. Az előző vicc esetén, ha nyuszika úgy indul neki az útnak, hogy, jaj de jó, úgy is el akartam menni sétálni és a jó rókát is olyan rég láttam, akkor lehet, hogy más lett volna a történet kimenetele.
Gond a túl sok és a túl hosszú ideig fennálló stresszel van. Az ősember idejében a stresszt, az jelentette, ha megtámadta például egy állat és az életben maradásért küzdött. Ilyenkor két lehetősége volt: vagy elszalad, vagy megtámadta. Ilyenkor a szervezet erre készül fel, a vér a végtagokba áramlik, hiszen a harchoz vagy a menekülésre ezekre lesz a legnagyobb szükség, ezért az emésztés leáll vagy legalábbis lelassul. Ez nagyon hasznos volt az ősembernek, mert segített a túlélésben. Bár az élethelyzetünk sokat változott az ősemberéhez képest, az agyunk maradt a régi. Ezek a testi reakciók akkor is beindulnak, ha nem egy mamut elől kell elfutnunk, hanem egy dühöngő főnöktől, egy határidős munkától, vagy egy vizsgától rettegünk. Viszont ezekben a helyzetekben már nem hasznos a fent említett testi reakció, hanem hosszú távon kimerültséghez, depresszióhoz, emésztési zavarokhoz és más testi tünetekhez vezethet.
Testi, lelki egészségünk és a karrierünk érdekében is érdemes megtanulnunk, hogy mit is kezdjünk a stresszel, hogyan tudjuk csökkenteni vagy az előnyünkre fordítani.
A Budapesti Gazdasági Egyetem képzéseiről további információt ezen az oldalon találhattok!