A Tudományos Diákköri Konferencián való részvétel, illetve a TDK dolgozat elkészítése sok hallgató számára rendkívül félelmetesen hangzik, sokan nem tudják mi az, sokan félnek tőle, nem mernek belevágni, túl nehéznek gondolják. Úgy vélik, hogy felesleges, gyakorlati tudást nem ad, csak a tankönyvek és egyéb szakirodalmak bújásáról van szó. Valóban így kell lennie? Valóban egy „szenvedés” TDK dolgozatot írni, és tényleg semmi előnye nem származik az embernek belőle? Ezekről beszélgettem Szántó Péterrel, aki bár már egy, KVIK-en szerzett diplomát magáénak tudhat, örömmel mesélt nekem a TDK-val kapcsolatos tapasztalatairól, eredményeiről.

 

 

Hányszor vettél részt TDK-n és mik voltak a témáid?

Kétszer írtam TDK-dolgozatot. Először másodévesként, majd a képzésem utolsó évében. Mindkét témám a megszokottnál távolabb esik a szűken vett szakterülettől. Az első az Európai Unió témakörében íródott, és az akkor – 2018 – éppen igen aktuális reformfolyamatokról és azok megítéléséről szólt. Utóbbi dolgozatom pedig – ami később a szakdolgozatom is lett – a turizmus-vendéglátás oktatással és a szakmai gyakorlat piaci jelentőségével foglalkozott. Az én példám azt gondolom igazán jól mutatja, hogy a legfontosabb az, hogy olyan témában kezdjünk kutatni, ami tényleg érdekel minket, ha így van, akkor ez valójában egy érdekes kihívás, nem pedig valami kötelességnek tűnő gyötrelmes folyamat.

Miért döntöttél úgy, hogy jelentkezni szeretnél a TDK-ra? Mi motivált először, és mi vett rá, hogy ismételj?

Szerintem a „kutatás” szó egy egyetemre éppen bekerülő hallgatónak idegennek tűnik és kicsit ijesztően hat. Nem igazán tudjuk, hogy mi fán terem ez az egész. Szerettem volna kipróbálni magam ebben, nagyon izgalmasnak gondoltam és megtaláltam egy témát, ami nagyon érdekelt, vesztenivalóm pedig nem volt vele. Nem volt kérdés, hogy ki kell próbálnom, milyen ez a fajta alkotómunka. A második dolgozatom témájában először egy kutatói ösztöndíjat nyertem el, aminek keretében el kellett készíteni a kutatás lezárásaként egy tanulmányt. Ez egyértelműen a későbbi dolgozatom alapja lett, itt nem volt kérdés számomra, hogy TDK-vá kell formálni, fejleszteni.

Milyen eredményekkel büszkélkedhetsz?

Mindkét évben megnyertem az aktuális dolgozatommal az egyetemi TDK szekciómat, valamint OTDK-n is indultam 2019-ben és 2021-ben. Idén második helyezett lettem az OTDK szekciómban.

Mennyire jelentett kihívást a dolgozatok elkészítése? Melyik volt a nehezebb és miért?

Először nekiállni egy kutatásnak nehéz dolog. Távolinak tűnt, nem igazán tudtam, hogy kell nekikezdeni az ilyesminek, de a kihívást kerestem és igazából élveztem is kicsit, hogy „van mivel küzdeni.” Az utóbbi, oktatáskutatással összefüggő dolgozat elkészítése nehezebb volt. A téma jóval komplexebb, kevés előzmény lelhető fel a szűken vett kutatási szegmensben és persze a saját elvárásaim is nőttek. Jóval több módszertani ismerettel rendelkeztem már, komplexebb elemzést végeztem, ez pedig mindig hatványozza a hibák lehetőségét. A dolgozat viszont azt hiszem értékesebb lett, így megérte a küzdelmeket.

Ajánlanád a TDK-n való részvételt? Ha igen, ha nem, miért?

Ez egyfajta TDK népszerűsítő közhely, de igaz: „Veszíteni való nincs, ezzel csak nyerni lehet”. Ezért persze mindenkinek ajánlom, aki úgy érzi, hogy egy kicsit is érdeklődik. A tapasztalat, a fejlődés lehetősége mellett pedig nem utolsó szempont, hogy egy ilyen dolgozatból azután – mint az esetemben is történt – szakdolgozat is születhet, ami az utolsó félév fáradalmaitól azért nagy részben meg tud kímélni.

Fontos azonban azt is elmondani, hogy a dolgozatot író úgy érezze, mindent megtett, amit meg tudott. Úgy írta meg a dolgozatát, hogy az a legjobb tudását tükrözi. Ha ez így van, akkor az intézményi, vagy – és főleg – az országos konferencián kapott kritika már tényleg csak egyfajta iránymutatás, ami a fejlődést szolgálja.

A TDK kapcsán – bár sokat beszélünk erről is – nem a kari, vagy – megint csak főként – az országos helyezés a legfontosabb. Az csupán egy plusz, ami olykor – sajnos – ilyen-olyan okokból torz visszajelzés lehet. A legfontosabb, hogy minden egyes megírt dolgozattal kicsit jobbak lehetünk abban, amit csinálunk, és végtére is ez a cél.