Egy amerikai kutatásban ovisokat állítottak döntési helyzetbe: vagy kapnak egy pillecukrot azon nyomban, vagy kettőt, ha megvárják míg visszatér a kutatásvezető.
Később arra jutottak, hogy azok a gyerekek, akik ki tudták várni a második pillecukrot, felnőttként a karrierjükben is sikeresebbek lettek, azokhoz képest, akik megették az első cukrot.
Vajon miért?
Akik kivárták a második cukrot ők nagyobb önuralmat tanúsítottak, amire később a tanulás során és az életben való előrébb jutáshoz, mind a munkában, mint a magánéletben nagy szükségük volt.
Különböző stratégiákat alakíthatunk ki arra, hogyan bírjuk kivárni a nagyobb jutalmat. Van, akiknek ez ösztönösen megy már ovis korában, és van, aki később tanulja meg ezeket a stratégiákat és tudatosan alkalmazza őket.
Minden korosztálynak megvan a maga „pillecukra”. Az óvodában még különböző nyalánkságokkal lehet kísértésbe vinni a gyerekeket. Kamaszként valószínűleg nem egy pillecukorért sóvárgunk, hanem inkább a haverjainkkal lógnánk leckeírás helyett. Ám a távlati cél érdekében előbb inkább a leckét kéne megírni, mert az hosszabb távon nagyobb „nyereséghez” vezet. Néha mégis olyan nehéz megállni és észrevétlenül is elcsábulunk.
Mi segíthet akkor minket céljaink elérésben?
Az agyunknak van egy heves érzelmi rendszere és egy hűvös racionális rendszere. Amikor el kell döntenünk, hogy megesszük-e a pillecukrot, vagy még tanulás előtt végig pörgetjük-e a facebookot vagy az instát ez a két rendszer csap össze. Ha ezt tetten érjük magunkban, akkor fel tudunk rá készülni. Felismerjük, mikor jön a kísértés és előre megtervezzük, hogy mit is fogunk reagálni abban a helyzetben. Pl. Fontos, hogy az érettségim jól sikerüljön, a facebookot vagy az instagramot meg tudom nézni később is. Ezt a technikát alkalmazhatjuk akkor is, ha egy fogyókúra alatt próbálunk ellenállni a sütinek, vagy kimagasló sportteljesítmény elérése érdekében kell koncentrálnunk.
A figyelmünket tudjuk irányítani és ez bármennyire is magától értetődőnek tűnik hatalom és segíthet minket céljaink elérésében. Azzal, hogy mire összpontosítok, és mit hagyok figyelmen kívül, befolyásolni tudom az önuralmamat is. Pl. Ha állandóan arra gondolok, hogy de jól érezhetik magukat most a barátiam azon a programon, nagyon nehéz lesz megállni a kísértést, de ha arra koncentrálok, hogy milyen jó lesz nekem, amikor felvesznek az egyetemre, vagy amikor a kezemben fogom a diplomámat, akkor könnyebb lesz ellenállni a kísértésnek.
Próbáld ki! 🙂
A témáról bővebben olvashatsz: Walter Mischel könyvében a Pillecukor teszt-ben:
https://hvgkonyvek.hu/konyv/pillecukorteszt-hogyan-fejlesszuk-onuralmunkat