Hálás feladat, viszont rengeteg felelősséggel és munkával jár.
A diákok gyakran játszanak tanáraik idegeivel, próbára teszik a türelmüket, mégis megtanítják őket írni, olvasni és számolni.
Mivel pedagógiai szakközépiskolában érettségiztem, volt szerencsém belekóstolni a pedagógusok mindennapjaiba.
Teljesen más diákként ülni és figyelni, mint megtartani az órát, úgy, hogy legalább huszonöt gyerek néz boci szemekkel, hogy miről lesz szó. Én nagyon élveztem mikor feloldódtak a gyerekek, aztán észrevettem, ahogy próbálták megvalósítani a kis diákcsínyeket, vagy amikor leveleztek órán. Kis nosztalgia előtört bennem, hogy én is tuti csináltam ilyeneket.
Nem mondom, hogy nem tanultam, mert akkor hazudnék, de ezt másképp nem is lehet végig csinálni. Kárpótlás viszont az, amikor szemmel látható a gyerekek fejlődése, a sok befektetett energia.
Tehát, ez a te pályád, ha
- szereted a gyerekeket
- elhivatott vagy
- szeretnél, és tudnál átadni valami jót a következő generációnak
(A többit megtanítják a suliban.)
Rengeteg szak közül lehet választani, például ha szereted a zenét, taníthatnál ének-zenét. Ha a sport a mindened, lehetnél testnevelés tanár.
Nem feltétlenül kell megijedni, ha nem vagy egy matek zseni, esetleg született fizikus. Őszintén, én sem, sőt ismerek olyat is, akinek szintén nem erőssége egyik sem, mégis pedagógus lett belőle.
Mindenhez csak akarat kell, ha nagyon szeretnél valamit, határozott vagy és van benned kitartás, el tudod érni a kitűzött célt.
