Csukás Norbi tavaly még versenyzett, idén pedig már a versenyzőket segítette az Olivier Roellinger nemzetközi szakácsversenyen. Túl van féléves Kínában eltöltött szakmai gyakorlatán, erről is mesélt nekünk a KVIK tankonyháján.
Tavaly még te álltál a tűzhely mellett és a kamerák kereszttüzében az Olivier Roellinger nemzetközi szakácsverseny döntőjében. Azóta pedig megjártad Kínát… Mi történt veled a verseny óta?
A versenyt követő sikerek után sem hagytam abba a konyhával való foglalatoskodást. Nem sokkal a verseny után meghívást kaptam egy cseh rendezvényre, illetve a Roellinger verseny párizsi díjkiosztóján is részt vettem. Júliustól pedig idén február közepéig Kínában, a pekingi JW Marriott szállodában töltöttem a szakmai gyakorlatomat, ahol F&B (Food & Beverage) managerként dolgoztam. Feladatom az étterem ügyes-bajos dolgainak intézése volt, illetve figyelnem kellett a kínai és külföldi vendégek kényelmére, elégedettségére.
Miért pont Kínára esett a választásod? Ráadásul – ha jól tudjuk – nem is angolul beszéltél kint, hanem kínaiul. Honnan jött az ötlet anno, hogy kínaiul szeretnél tanulni?
Valóban, a kínai kollégák többségével kínaiul beszéltem. Ezért is esett a választásom a pekingi Marriottra, hogy tudjam gyakorolni a nyelvet. Kínaiul lassan hat éve tanulok. Szüleim, illetve ismerősök ajánlották, hogy próbáljam ki ezt a nyelvet. Már az első pár alkalom után éreztem, hogy ez jó lesz, amellett, hogy magával ragadott a kínai nyelv szépsége. A Keleti Nyelvek Iskolájában kezdtem el tanulni. Ők küldtek kínai nyelvi versenyekre is, illetve segítettek sok mindenben a nyelvtanulás terén.
Abszolút jó döntés volt a külföldi gyakorlat. Sokat tapasztaltam, sokat gyakoroltam, egy újabb rálátást kaptam a világra. Sok barátot szereztem, akikkel akár a későbbiekben munkakapcsolatot is ki lehet majd alakítani.
Mire gondolsz vissza a legszívesebben, mi volt a legjobb élményed?
A gyakorlat során a legjobb élményem az volt, amikor külföldi és kínai vendégek mielőtt elhagyták a szállodát, külön felkerestek engem, hogy kifejezzék köszönetüket, megköszönjék mindazt, amit értük tettem. A kintlétem alatt pedig megint volt lehetőségem sokat utazni, világot látni. A legextrémebb az volt, amikor vettem egy repülőjegyet, és egy hétvégére elutaztam egy messzi városba csak azért, hogy ott egyek egy levest.
Kicsit térjünk vissza az Olivier Roellinger versenyre. Milyen érzés volt nem versenyzőként ott lenni a konyhában?
Az idei versenyre egykori, dobogós versenyzőként hívtak vissza (Norbi tavaly bronzérmes lett), hogy segítsem az idei versenyzőket a drukk okozta nehézségek leküzdésében, az új, számukra ismeretlen hely könnyebb megismerésében. Jó érzés volt látni, hogy ismét sok versenyző indult el ezen a rangos versenyen, megmutatva ezzel is, hogy a halaknak és a tengeri élővilágnak még mindig nagy szerepe van a gasztronómiában. Élmény volt látni, hogy milyen felkészülten, új ötletekkel, jó receptekkel felszerelkezve érkeztek hozzánk. Jó volt nézni őket és visszagondolni arra, hogy tavaly még én is ugyanitt álltam.
Mit szólsz ahhoz, hogy a korábbi gyakorlattól eltérően az idén már a verseny végén megtudtuk, hogy kik végeztek az első három helyen?
Megmondom őszintén, meglepődtem. Ugyanis így elmaradt az az izgatottság, hogy várjuk az eredményt. Azáltal, hogy rögtön kiderültek a helyezések, csökkent a feszültség.
Milyen terveid vannak a jövőre nézve?
Nagyratörő terveim még nincsenek a jövőre nézve, egyelőre a legfontosabb, hogy befejezzem az egyetemi tanulmányaimat, és lediplomázzak.
Sok sikert kívánunk!