A koronavírus-járvány a hallgatói mentálhigiéné területén is számos változást hozott magával. Kupsza Tamás, a BGE KVIK HÖK intézményi rendezvényekért felelős megbízottja a kialakult helyzet által támasztott kihívásokról és azok kezeléséről kérdezte Dr. Szántó Szilviát.
Kedves Szilvia! Az Ön neve már ismerősen csenghet hallgatóink számára, de kérem meséljen magáról pár szóban olvasóinknak!
Tizenöt éve foglalkozom fiatal felnőttekkel, akik felé elkötelezett vagyok. 2011 és 2017 között párhuzamosan a KVIK-en marketing tantárgyakat oktattam és a PSZK-n mentálhigiénés tanácsadóként dolgoztam. 2017 őszétől azonban már nem tanítok, hanem csak mentálhigiénével foglalkozom BGE életvezetési tanácsadóként, azaz minden kar hallgatóit fogadom.
Milyen gyakori problémákkal találkozik a kialakult helyzettel kapcsolatban?
A járványügyi helyzet miatt sok diák hazaköltözött vidékre a szülői házba, feladva a budapesti függetlenségét, önállóságát. Az otthonlét kihívást jelenthet, mert a szülők életéhez, ritmusához kell alkalmazkodni. Feladat meghúzni és megtartani a felnőttlétük határait. Sokaknak hiányzik a társasági élet. Vannak, akik nem tudják lefoglalni magukat, rengeteget agyalnak, emiatt pedig egyre rosszabbul érzik magukat. Vannak, akiknek szétfolynak a napjaik és hiányzik a korábbi életük rendszere.
Mivel most nem lehetséges a kliensek személyes fogadása, hogyan oldja meg a mentálhigiénés tanácsadásokat?
95 százalékban Messenger videón konzultálunk. Vannak páran, akikkel már régóta együtt dolgozom, ismerem a hangszínüket, velük a körülményeik miatt telefonon beszélek. Az a tapasztalatom, hogy mind videón, mind telefonon jól működnek a konzultációk, ugyanis a klienseimnek és nekem is ez a célom.
Így másfél hónappal a koronavírus-járvány kezdete után, milyen konzekvenciát tud levonni? Megemelkedett a kliensei száma?
Kimondottan a járványügyi helyzet miatt nem. A hallgatók többsége ügyesen kezeli a kialakult helyzetet – ez a tapasztalatom.
Meséljen kicsit a Napocska Projektről és a Túlélésből Kitűnő című hamarosan megjelenő könyvéről! Mi ihlette a megírást?
A Napocska projekt 2019 őszén indult azzal a céllal, hogy még több fiatal felnőttnek tudjak segíteni. 15 év alatt azt tapasztaltam, hogy bizonyos problématípusok visszatérnek. Az ősszel Önnel és a BGE KVIK HÖK-kel indított (már online is elérhető) előadássorozatban és könyvemben is erről beszélek megoldásokat nyújtva. Az a célom, hogy a fiatal felnőttek a gyerek- és fiatalkori problémáikat ne cipeljék tovább, hanem le tudják tenni őket és teljes életet élhessenek, azaz találják meg a lelki békéjüket és az utat önmagukhoz.
Van esetleg pár tippje, tanácsa olvasóink számára? Hogyan vészeljék át a jelenlegi helyzetet?
Igen. Foglalják le magukat: tanuljanak, mozogjanak, dolgozzanak otthonról, ha van erre mód. Vegyenek részt a mindennapi feladatokban, teendőkben, segítsenek az időseknek. Az otthonlétnek is legyen struktúrája, legyen terv és kialakított rutin az egyes napokra, amelyeket tartsanak be. A rituálék jót tesznek a léleknek. Igyekezzenek a jelenben maradni, kerüljék a jövőre vonatkozó ijesztő spekulációkat. Ne legyenek egész nap otthoni ruhában, öltözzenek át, ezáltal is jelezve önmagunknak, hogy szerepet váltanak és tanulni és/vagy dolgozni fognak. Ha valaki a járványügyi helyzet miatt visszaköltözött a szülői házba, figyeljenek oda, hogy ne csússzanak bele/vissza a gyermeklétbe a mamahotel előnyeit élvezve: vegyenek részt a házimunkában, a család ellátásában, vállaljanak feladatokat és azért felelősséget. Érdemes erről beszélni is a szülőkkel. A fizikai elszigeteltség ellenére kommunikáljanak másokkal, ápolják a kapcsolataikat. Legyenek minél aktívabbak, tegyenek meg olyan dolgokat, ami a jövőjüket építi, képezzék magukat, használják ki a lehetőségeket. Fontos, hogy a megoldásra és ne a problémákra koncentráljanak.
Köszönöm az interjút Szilvia!
Köszönöm szépen a lehetőséget Tamás!