Ha nem jártál csukott szemmel az elmúlt időszakban, biztosan találkoztál Instán Gulyás Lídia (@szialidia) filterével, amelyben arra hívja fel a figyelmet, hogy rendben van, ha nem tudsz nemet mondani, ha nincs kedved mindig visszaírni valakinek vagy ha kupis vagy. Ebbe a sorba pedig tökéletesen beleillik az, hogy az is rendben van, ha bizonytalan vagy. Én is az vagyok. Nemet sem tudok mondani, sokszor nem írok vissza, kupis is vagyok, sőt, ha anyukám olvasná ezt, biztos hozzátenné, hogy „és még zokni sincs rajta soha!” – és igaza is lenne, mert most sincs. ☺
Bizonytalan is vagyok. Most is. Például abban, hogy jó lesz-e, ha így kezdem ezt a bejegyzést. Abban is bizonytalan vagyok, hogy Szabó Benedeket hallgassak-e, miközben írok, vagy 30Y-t. Abban sem vagyok biztos, hogy futni menjek ma vagy biciklizni. Nehéz az élet… ☺ Minden eddig felsorolt dilemma csak az adott pillanatban okoz fejtörést. Holnap már nem fog érdekelni, hogy tegnap mit kellett volna hallgatnom, azon viszont továbbra is gondolkozni fogok, mit kezdjek az életemmel. Talán túl teátrális vagyok. De gondolj csak bele: mindez téged is foglalkoztat, legalább egy kicsit! Középsuliban minden bizonnyal te is elgondolkoztál azon, hogy érettségi után egyetemre menj, vagy valami szakmát tanulj vagy a nagybetűs ’ÉLET’-be lépve inkább dolgozni kezdj. Amikor aztán megvolt a döntés, nemhogy egy kérdéssel kevesebb lett a fejedben, de jött még mellé több száz. A bizonytalanság és a döntési kényszer egész életünk során jelen van.
Az ismerőseim szerint én kifejezetten határozott és céltudatos ember vagyok, aki távolról sem bizonytalan. Nézzük csak …
Sokáig biztos voltam abban, hogy virágkötő leszek. Pár év múlva ezt a tervemet áthúztam és kitaláltam, hogy egyetemre fogok menni, de kizárt dolog, hogy Pestre. Fél év múlva csak pesti egyetemeket jelöltem meg a felvételin. Aztán kitaláltam, hogy egyetem után egyből dolgozni fogok, de lehet, hogy később csinálok egy mesterképzést. Ez mondjuk így is lett! Félig. Jelenleg ugyanis valóban mesterképzésen vagyok, de előtte nem dolgoztam. És most már azt sem bánom, hogy nincsen semmi úgy, ahogy elképzeltem (igen, végül a 30Y-ra esett a választásom). Szóval ilyen egy állítólag határozott ember, aki mások szerint csak a szótárból ismeri a bizonytalanság szót.
Most éppen abban nem vagyok biztos, hogy milyen munkát szeretnék. Pár hónapja azt mondtam volna, rendezvényszervező leszek. Utána marketingesként láttam magam. Most meg talán vállalkozóként, teljesen más területen. Gyengébb napjaimon még a doktori képzés gondolatával is eljátszom. Ki tudja, a végén talán űrkutató leszek. ☺
Régen – amikor még virágkötőként képzeltem el magam – úgy gondoltam, 22 éves koromban már egy teljesen kiforrott tervem lesz a jövőmmel kapcsolatban. De bizonytalan vagyok – és ez rendben van.
Tehát ne érezd magad rosszul amiatt, mert bizonytalan vagy, az egész élet lehetőségek millióival előtted áll! És mi történik, ha nem a jó lehetőséget választod? Hátrébb lépsz két lépést, talán egy körből kimaradsz, de aztán újult erővel elindulsz egy másik úton. Az élet majd úgyis oda sodor, ahol jó neked! ☺