12 óra című, a STROKE-prevenció társadalmi kommunikációjáról szól pályázatával idén Egyetemünk egykori hallgatója, Baji Anikó nyerte a Richter Anna Díjat. Anikó néhány éve végzett a KKK kommunikáció- és médiatudomány szakán és egészségügyi szakújságírói tevékenysége mellett sürgősségi ápolóként dolgozik az Uzsoki Utcai Kórház sürgősségi egységén. Interjúnkban a rangos díj elnyerése mellett szakmai életéről és a BGE-n töltött időszak tapasztalatairól is kérdeztük.
Mesélj egy kicsit magadról!
1974-ben születtem Budapesten. Egy igazi pályatévesztő vagyok, aki hosszú évekre megrekedt az egészségügyben. 24 eltöltött év után döntöttem úgy, hogy kilépek a komfortzónámból és mást fogok tanulni. Szükségem volt valami pluszra, ami hiányzott az addigi életemből. Teljesen ösztönösen fordultam a kommunikáció felé, amelynek legfontosabb indikátora az önfejlesztés volt. Hiányoltam a kommunikációt és a tájékoztatás fogyasztható minőségét az egészségügyben. Bárhol jártam, bármelyik weboldalt olvastam, mindenhol ugyanazok a rossz sémák jöttek velem szembe, amelyek információs tartalmai bumerángként verődtek vissza az emberekről. 2015-ben alapítottam az AKUT Szakasz kommunikációs közösséget a facebookon. Elsődleges célom az volt, hogy tehermentesítsem a laikus barátokat az egészségügyi témák alól. Kezdetben vicces, olykor pikírt öniróniával fűszerezve mutattam be a mindennapjainkat, amely később egyre érettebb tájékoztató jelleget kapott, így a laikus olvasók növekvő érdeklődése mellett, kialakítottam egy partneralapú és párbeszédre hangsúlyozott politikamentes, érthető tájékoztatást.
A Facebookon az első hazai egészségügyi oldalak közt jegyezhető az AKUT Szakasz, témáját tekintve pedig első megjelenőként jegyzik. 2018 telén alapítottam a C-vágány blogot, amelyben rövid cikkeket írtam az akut betegellátásról. A hagyományos stílustól eltérően egy új elérési stratégiát választottam. A görbe tükör és az „éld át velem” stílus sokkal tapinthatóbb és fogyaszthatóbb a laikus olvasók számára, hiszen egy számukra ismeretlen világba vezetem őket a megfelelő érzékenyítés és ismeretterjesztés mellett.
Mit csinál pontosan egy sürgősségi triage (triázs)?
A triage (triázs) nem más, mint a betegfogadás és állapotfelmérés utáni besorolás folyamata az akut betegellátásban. Úttörője és a rendszerszer kialakítója egy francia sebész volt: Dominique-Jean Larrey, aki Napóleon hadisebészeként szolgált. Sebészi munkája mellé azt a feladatot kapta, hogy a harctéri sérültek számára strukturált és hatékony egészségügyi ellátást biztosítson. A kezdetben teljesen észszerűtlenül működő elsődleges sebesült ellátást rendszerezte, amelynek lényege a súlyos és menthető sérültek kiemelése, stabilizálása volt. Az alacsonyabb besorolású könnyű sérültek, valamint a menthetetlen állapotba került katonák elé sorolta a menthető betegeket. Az egyik legnagyobb elismerést azzal érte el, hogy az ellenség sérültjeinek is emberséges, és szakmai szempontok alapján felmért ellátást biztosított. A triage-rendszert napjainkban a mentők mellett az elsődleges kórházi ellátás során alkalmazzák. A kórházakba érkező betegek az osztályozóval találkoznak először, így az adott szerep képviselőjének a kommunikációja rendkívül fontos a beteg további sorsát illetően. Az aktuális állapotfelmérés és panaszok meghallgatása után egy rövid vizsgálat következik: pulzus, vérnyomás, hőmérséklet mérése. A kapott információk összegzése után alakul ki a besorolás, amelyet egy 1-5-ös skálán, kanadai modell szerint végzünk. Az 1-es besorolás az újraélesztés; a 2-es a kritikus állapotú beteg; a 3-as a súlyos állapotú; 4-es a közepesen súlyos és végül az 5-ös a halaszható eset. Egy átlagos napon 30-60 beteget vizsgálunk és sorolunk be ezzel a módszerrel. Ebben a munkakörben 15 éve tevékenykedek. Ha számokban próbálnám bemutatni az általam triázsolt betegeket, az csak az elmúlt tíz esztendőt figyelembe véve nagyjából 70 ezer embert jelentene. Ez nagyjából egy Federer-Nadal Australian Open teltházas döntő háromszorosának vagy Kaposvár teljes lakosságának létszámának felel meg.
Néhány éve végeztél a Külkeren. Elsődlegesen az egészségügyben dolgozol, hogyan jött mégis a képbe a kommunikáció- és médiatudomány?
A kommunikáció minden ember számára természetes. Velünk együtt születik meg a képesség és rajtunk múlik, hogy mennyire válik tökéletessé. Számomra elsődleges szempont volt a politikamentes egészségügyi kommunikáció, amely magába foglalja a betegek és laikus olvasók egyszerű és érthető tájékoztatását, ismeretbővítését. Ahhoz, hogy komplettálni tudjam az elérést és egy valóban jól strukturált kommunikációs sémát teremtsek, szükségem volt képzésre. A BGE tulajdonképpen teljesen ösztönös választás volt akkor, amikor eldöntöttem, hogy felnőttként továbbtanulok. Bár több felsőoktatási intézmény is hirdette a szakirányt, valahogy mégis elsőre a BGE tűnt a legmegfelelőbbnek. Így utólag úgy vélem, hogy jól döntöttem. Kommunikátor, PR szakirányon végeztem és eredeti terveim szerint egészségügyi intézményt támogató külső és belső PR tevékenységi körrel szerettem volna foglalkozni. Ettől a célomtól kicsit elsodródtam, hiszen a szabadstílusú egészségügyi tájékoztatás és kommunikáció egyre nagyobb teret tölt be az életemben.
Mit adott neked az egyetem és hogyan tudod az itt tanultakat hasznosítani?
Rengeteg barátot, szakmai kapcsolatot és új életfilozófiát kaptam. Ez az első, ami eszembe jut, ha azt hallom, hogy BGE. Mai napig baráti kapcsolatot ápolok a volt csoporttársaimmal és egykori tanáraimmal, akik nagyon sok mindenben segítenek. Teljesen új útirányt szabott számomra a képzés, hiszen az addig jónak vélt rossz, nem működő elképzeléseimet egy jó eredményeket teremtő mederbe terelte.
Az átfogó alapismeretek mellett megtanultam megtalálni a saját hangomat és stílusomat, amelyek folyamatosan csiszolódtak és fejlődtek.
A kommunikáció és a tudatos közlés alkalmazása egy tanult szakma, ha úgy tetszik akkor inkább művészet, amelynek művelésére születni kell. Akinek van hozzá affinitása és megfelelő érzékenysége, az képes minden tantárgyban találni valami hasznosat, amely később támasza lehet. Kommunikálni minden ember tud, de embereket elérni és a figyelmüket megragadni, tartósan fenntartani képzés nélkül valószínűtlen. Mindennapi munkám során az egészségügyben, illetve a médiakommunikációban szinte rendszeresen visszaköszönnek a tanult tantárgyak. Nem egyszer előfordul, hogy a korábbi jegyzeteimet és tankönyveimet is előveszem, hogy tisztább képet tudjak alkotni egy -egy rám váró projekt előtt.
Mit érdemes tudni a nemrégiben elnyert Richter Anna Díjról és a nyertes projektedről?
Éveket töltöttem azzal, hogy kialakítsak egy elérési stratégiát, amelynek középpontjában a tájékoztatáson túl a prevenció érvényesítése, illetve a prevenció irányába való terelés volt a cél. A teljesen zabolátlan, az internetet vegyesen használni tudó „X” generáció figyelmének elérése az egyik legnagyobb kihívás, hiszen a digitális korszak bevándorlóiként titulált nemzedék tagjai mint internet felhasználók és mint információra éhes hírfogyasztók egyaránt nagyon komoly veszélynek van kitéve az információszerzés ismert túlkínálatában. Ők azok, akik a legnagyobb mértékben találhatók meg a közösségi kommunikáció legnagyobb tömegét vonzó Facebook platformján. A STROKE (agyi keringési zavar) naponta szedi az áldozatait ebből a nemzedékből. Anyák, apák, nagyszülők sorsa pecsételődik meg, beleértve a szűkebb és tágabb környezetüket is. Egy aktív keresőképes családtag megváltozott képességei révén életek és családok mennek tönkre. Hosszú évekig azt olvastuk és hallottuk mindenhol, hogy „ismerd fel a STROKE-ot, tudd a jellegzetes tüneteket, hívd a mentőt időben”. Mindezek egy olyan monoton ismétlődő túlkínálatot eredményeztek, amely elvonta a figyelmet a betegség megérthetőségéről, legrosszabb esetben pedig a tartós figyelem felkeltésének teljes elvesztéséhez, az információk visszaverődéséhez vezettek. A Richter Anna Díj ma az egyik legnagyobb presztízsértékű díj, amelyet egészségügyben dolgozó szakember elnyerhet. Túl azon, hogy tökéletes anyagi keretet biztosít egy fejleszthető projekt számára, egy olyan nagymúltú cég jelenik meg a projekt hátterében támogatóként, amelynek elérése egy pályakezdő számára szinte lehetetlen. A bemutatott és később díjat nyert projektem középpontjában a STROKE megelőzése áll. Egy filmet szeretnék forgatni a STROKE-ról olyan aspektusban, amelyben megtalálható az egyedi kommunikációs stratégiám: ültesd be a nézőt a beteg helyére. A beteg szemszögéből fogom bemutatni a betegség viharosan gyors kialakulását, a betegutat az első pillanattól a gyógyulást eredményező beavatkozásig, valamint a kommunikáció és a külvilággal való fenntartható kapcsolat hirtelen elvesztését. Vizuális úton fog megjelenni a bezártság érzése, amikor az ember tehetetlenül, kiszolgáltatva válik a saját testének rabjává. A filmmel azonos ütemben egy rendhagyó weboldalt szeretnék készíteni, amely tartalomsávjaiban megtalálható az összes útvonal, amely a STROKE-hoz vezethet. A magas vérnyomástól kezdve a szívbetegségig és a dohányzásig, fogászatig, minden megelőzhető betegség külön ablakot fog kapni. Online live és video-streameken keresztül, interaktív módon, szakemberek bevonásával fogok beszélgeti az olvasókkal és nézőkkel. Cikkek és ismertető anyagok lesznek elérhetőek, illetve azok a válaszok, amelyek leginkább foglalkoztatják a változtatni kívánó embereket.
Miért kezdtél el blogot írni? Honnan jött az Akut Szakasz Pro ötlete?
A kommunikáció eszméletlen nagy sebességgel változik, szinte évről évre nőnek ki az aktuális elérési lehetőségekből az új trendek. Anno, amikor elkezdtem a tudatos stratégiaépítéssel foglalkozni, akkor a blog plusz facebook-oldal kombinációban hittem. Sokan átvették ezt a fajta járható utat, amely mára már kissé elavult lett. Akkor úgy véltem, hogy ez a legjobb és leghitelesebb megoldás, hiszen a percenként frissülő hírarzenálban ömlöttek az egészségügyről, azaz rólunk szóló, olykor az elferdített, csekély valóságtartalommal rendelkező hírek és információk. Az egészségügy egy láthatatlan világ, amely vonzza az embereket. Szükségesnek éreztem, hogy hiteles képet fessek magunkról. Azóta sok minden megváltozott. Már nem „menő” több százezres követői létszámot felhalmozó, mindenhez is értő influenszernek lenni, noha az instagram „sztárjai” még ezt sugallják.
A rövid tájékoztató jellegű videók és az interaktív videó-csetek lassan át fogják venni hatalmat, így jelenleg ehhez a vonalhoz alkalmazkodom én is.
Hogyan tovább? Mik a jövőbeli terveid?
A Richter Anna Díj segítségével egy nagyon közeli és tervezhető jövőt kaptam. Mindazon elképzeléseimet, amelyek a betegségmegelőzés terén válhatnak hasznossá a társadalom számára, most valósággá tudom tenni. Szeretném a lehető legjobban és legérthetőbben tájékoztatni, illetve szükséges információkhoz juttatni az olvasókat, valamint a mindennél fontosabb kapcsolatot megtartani velük, hiszen az általuk megfogalmazott igények mentén tudok haladni és épülni. Egészségügyi médiakommunikáció területén belül szeretnék az üzleti kommunikációval, kommunikációs stratégiák kidolgozásával is foglalkozni. A legfontosabb célom, hogy megismertessem az emberekkel az egészséges élet valódi értékét.
Képzéseinkről és nyílt napjainkról tájékozódj itt! A jövőd itt kezdődik!