Dr. Lugasi Andrea, a BGE KVIK dékánja tavaly év végén vehette át Egyetemünk Rektorától újabb dékáni kinevezését, melynek kapcsán első gondolata az volt, hogy esélyt kapott a folytatásra. Az újabb lehetőségről, az elmúlt, rendkívül mozgalmas időszak sikereiről, nehézségeiről és új tervekről is beszélgettünk vele.
Mi volt az első gondolat, ami megfogalmazódott benned az újabb dékáni kinevezésedet követően?
Talán az, hogy esélyt kaptam a folytatásra. Amikor Rektor Úr megkérdezte tőlem a Rektori Tanácson, hogy dékánként mik a terveim, mit szeretnék megvalósítani a jövőben, akkor azt válaszoltam, hogy rendet szeretnék. Négy évvel ezelőtt is ez volt az egyik gondolatom, az egyik célom, amelyet elkezdtem az elmúlt időszakban megvalósítani, most pedig szeretném folytatni. Mondhatnám, hogy vannak még elvarratlan szálak. Szeretném, ha a Kar működési folyamatai világosak, átláthatók és jól követhetők lennének és ez még nem mindenhol valósult meg. Most esélyt kaptam a folytatásra.
Mozgalmas időszak van mögötted, a Kar mögött, elég, ha csak a 2019-es 50 éves évfordulóra, vagy a tavalyi, nem éppen szokványos évre gondolunk. Hogyan értékeled az elmúlt időszakot?
Valóban nagyon mozgalmas és egyben fárasztó időszakon vagyunk túl. Azonban ez az időszak nagyon összekovácsolt minket. Azt látom, hogy a Karon tudunk egymásnak segíteni, tudunk együtt dolgozni és nemcsak az oktatók egymás közt, hanem az oktató és a nem oktató kollégák is. A 2019-es eseménydús év gyakorlatilag egy csapatépítő időszak volt számunkra és ez tavaly, ebben a vírushelyzet nyomán kialakult fura állapotban is folytatódott. Összerázódott a csapat és ez nagyon jó érzés.
Mire vagy a legbüszkébb?
Személy szerint annak nagyon örülök, hogy egyrészről látják a kollégáim, hogy ténylegesen igyekszem mindent megtenni azért, hogy a Kar eredményesen tudjon működni, és hogy hatékonyan képviseljem a KVIK érdekeit. Még akkor is, ha ez nem verseny, de azért időnként az embernek határozottan ki kell állnia a Kar érdekeinek védelmében. Másrészről örülök a pozitív visszajelzéseknek, amelyeket azután kaptam néhány kollégától, hogy a hivatalos kinevezésemet kézhez kaptam Rektor Úrtól. Írtam a Kar dolgozóinak egy levelet, amelyben megköszöntem az eddigi munkájukat, együttműködésüket, egyben informáltam őket az újabb dékáni kinevezésemről és arról, hogy mik a céljaim az elkövetkezendő időszakban. Az erre érkezett pozitív válaszok nagyon jólestek, mert ténylegesen azt látom, hogy elhiszik a kollégáim, értük és a Karért dolgozom.
Egyébként nagyon büszke vagyok arra, hogy 2019-ben méltó módon megünnepeltük a Kar megalapításának 50 éves évfordulóját. Arra is büszke vagyok, hogy a Karunkat érintő szakmákban, a turizmusban, vendéglátásban, kereskedelemben döntően még azok a vezető szakemberek tevékenykednek, akik erről az egyetemi vagy főiskolai karról, vagy még korábban a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskoláról kerültek ki. Azt látom, hogy a turizmus-vendéglátás és a kereskedelem, marketing képzésünk még mindig abszolút az élvonalban van és ezt természetesen mi tovább szeretnénk erősíteni.
És miben van hiányérzeted?
A tudományos tevékenységben, amelyben még mindig nem sikerült felzárkóznunk. Ennek a gyökerei oda nyúlnak vissza, hogy a Kar közel négy évtizedig elsődlegesen a gyakorlati képzést helyezte a fókuszba, az oktatók számára is alapvető feladat az oktatás és annak a tudásanyagnak az átadása volt, mellyel hallgatóinkat felkészítették a tudás gyakorlatban történő minél hatékonyabb alkalmazására. Az utóbbi évtizedben, de különösen egyetemmé válásunk óta került a reflektorfénybe a tudományos tevékenység, a kutatás, a publikálás. Apró lépéseket már tettünk, de nagyon szeretnénk erősödni ezen a területen a közeljövőben.
Merre tovább BGE KVIK? Hogyan látod a Kar fejlődési irányait?
Az új, nagyon sikeres közösségszervezés képzésünket szeretnénk a jövőben több területen „kihasználni”. Egyrészről mesterképzést indítani ezen a vonalon, másrészről az itt tanuló hallgatókat majd doktori képzés felé orientálni, rajtuk keresztül pedig oktatói állományunkat fejleszteni. Emellett tovább tervezzük erősíteni a vendéglátás képzésünket. Ugyan a koronavírus-járvány jelentősen visszavetette a terület fejlődését, de meg vagyok róla győződve, hogy ha magához tér a gazdaság és magukhoz térnek az emberek, akkor a vendéglátásnak még nagy jövője lesz és nemcsak annak lesz jelentősége, hogy mit eszünk, hanem annak is, hogy hogyan, milyen környezetben tesszük ezt. A vendéglátás újbóli fellendülése nagymértékben függ attól is, hogy a fizetőképes kereslet mikor lesz annyi, hogy minőségi vendéglátást lehessen nyújtani. De ha egyes északi országok meg tudták tenni, ahol néhány évvel ezelőtt zéró volt a vendéglátás, most pedig világversenyeket nyernek, akkor szerintem a vendéglátásnak nálunk is van jövője. Mi pedig ide tudunk igazán jó szakembereket képezni.
Ha jut időd egy kis pihenésre, mivel töltődsz fel, hogyan tudsz kikapcsolódni?
Ha majd a feladataim engedik, akkor szeretnék kiszabadulni egy kicsit a négy fal közül, minél több időt a szabadban tölteni. Főzni például nagyon szeretek, az mindig kikapcsol.