A koronavírus járvány 2020-as év eleji beköszöntét követően az oktatási intézmények mindent megtettek, hogy a sokak számára némileg utópikusnak tűnő online oktatásból kihozzák a lehető legtöbbet. Napjainkban, habár a vírus elleni vakcinák már mindenki számára elérhetőek, továbbra is igen messze vagyunk attól, hogy a vírus végéről és ezzel egyidejűleg a járvány előtti oktatási normákról ábrándozzunk. A magyar felsőoktatásban a legtöbb egyetem, így a BGE is a hibrid oktatási formát alkalmazta az őszi félévben, amely keretein belül az online és offline oktatás párhuzamosan valósult meg. A legfőbb kihívás az egyetemek számára annak az egyensúlynak a megtalálása volt, amely keretein belül az oktatás továbbra is kellő hatékonysággal tud megvalósulni amellett, hogy a vírus terjedése is a lehetőségekhez mérten megfékezésre kerül. Mindent egybevetve, ha hallgatóként felismerjük a hibrid oktatásban rejlő lehetőségeket, akkor jó eséllyel azon kaphatjuk magunkat, hogy ez egy igen hatékony (talán a leghatékonyabb?) módja a tudásanyag elsajátításának.
A koronavírus (időszakosan legalább is mindenképp) végett vetett annak az amerikai filmekben is előszeretettel bemutatásra kerülő jelenségnek, amikor a hallgatóság egy nagyméretű és zsúfolt teremben hallgatja az oktatót. Ezzel szemben mostanság a nagylétszámú órák online kerülnek lebonyolításra, méghozzá sok esetben oly módon, hogy az oktató előre felveszi az órát, feltölti egy, a hallgatókkal közös platformra, ahol mindenki kénye-kedve szerint akkor és annyiszor nézheti vissza, amikor és akárhányszor csak szeretné. Ez egyetemistaként mindenképp egy kedvező dolog, hiszen mi döntünk, hogy mikor nézzük meg az előadást, de fontos, hogy kellő komolysággal kezeljük ezt a helyzetet, mert ha nem, akkor könnyen a „na majd holnap” csapdájába eshetünk, ami hosszútávon semmiképp sem előnyös a teljesítményünkre nézve. Adódik a kérdés, hogy mik a lehetőségeink, ha többszöri visszanézés után sem tiszta valami egy tananyag kapcsán. Erre az a legjobb megoldás, ha az oktatót a fogadóóráján kérdezzük a homályos részekkel kapcsolatban (fogadóórát minden oktató tart minden héten).
Összegezve tehát a hibrid oktatásból úgy lehet kihozni a legtöbbet, ha már a gyakorlati órára az elméleti tudással felvértezve ülünk be hallgatóként, az elméleti tudást pedig bizonyos szempontból könnyebb is online módon elsajátítani, hiszen így mindenki számára adott a lehetőség, hogy a saját tempójában és a napirendjébe passzolva haladjon a teendőkkel. Az pedig már csak a hab a tortán, ha hallgatóként olyannyira szerencsésen sikerül felvenni az adott félévi tanórákat, hogy az elméleti órák egy napra kerülnek, hiszen ezzel akár egy egész napi bejárást is meg lehet spórolni.